A jelen ismertetőm tárgya két olyan legendás EP, mely a mai metal mezőny számára intő példa kell, hogy legyen. Miért mondom ezt? A mostanság napvilágot látott kiadványok kevés százaléka ér el ilyen minőséget. Most nem arról beszélek, hogy ezt a szintet nem érik le, hanem a maga nemében a kiadvány megállja a helyét, minőségi zenét mutat fel. Akkoriban sokkal egészségesebb volt a teljes metal mezőny. Mostanában naponta több kiadvány jelenik meg, mint mondjuk 1990-ben 3 hónap alatt. Ez automatikusan a színvonal borzalmas romlásához is vezetett, ami nem új keletű, de az utóbbi 10 évre nagyon is jellemző.
A CD-re fordított időrendben tették a dalokat, vagyis az 1990-es "The Eternal Fall" 5 dalával kezd a CD. A dalokban thrash riffeket is fellelhetünk, de itt már többről van szó, ez halálfém a javából. A Morgoth nem akart a világ legextrémebb, leggyorsabb zenekara lenni, és éppen ebben rejlik a dalok ereje. A későbbi albumokon fellehető stílusjegyek, Morgoth ízek már ezeken a korai zsengéken is jelen vannak, ami ugyebár kiemeli az adott zenekart a szürke másolok hadából. Talán a Sodom-hoz álltak legközelebb, a korai időszak fel-felsejlik. Ez szerintem csak erény lehet, semmiképpen nem hátrány, azonban másolásról egyáltalán nem beszélhetünk. A "White Gallery" dal hangulatfestő kiállásai szokatlanok, de szerves részét képezik a hangulateremtésnek. Igazi dalok, nem agyatlan tekerések, príma riffek. Nagyszerű dal, érdemes ezzel kezdeni az ismerkedést. A minden dallamot nélkülöző szóló már Slayer-i hatásokat is mutat.
A kalapáló dobokat támogató basszusgitárt nem rejtették "véka alá", tisztességesen dörren meg a négyhúros, plusz erőt szolgáltatva. A "Pits of Utumno" daluk a demo-ról került ide. Mivel azt a dalt nem hallottam, nem tudom mennyit változhatott, minden esetre, ez egy nagyszerű dal. Billentyűs aláfestések, doom-os, súlyos riffek. A szóló enyhén Megadeth-es, de ezeket a dolgokat csak viszonyításképpen mondom. Akkoriban nem volt divatban billentyűs hangszereket használni, sőt, sokan el is ítélték az ilyen zenekarokat, hisz azt mondták, gyengíti a zenét. Mekkora baromság.
A következő 5 dal az első, 1989-ben megjelent "Resurrection Absurd" EP, kislemez dalai. Megmagyarázhatatlan okból kifolyólag nekem mindig is jobban tetszett az Abszurd feltámadás. Zsigeri, igazi ősi metalt rejt, egy valódi death metal zsenge, minden szépségével, minden erényével. Hangzása kissé zajosabb, ne feledjük, itt visszább vagyunk az időben egy évet.
A "Travel" című dal a "Cursed" albumuk előfutárának is tekinthető. A zseniális dalszerzés már itt fellelhető, kialakult a Morgoth stílus, már az első komolyabb kiadványon. Ez jelenti azt, hogy a zenekar a megalakulás után nem rögtön azon volt, hogy mindenáron riogasson minket egy kiadvánnyal, hanem próbáltak, dalokat írtak, majd mikor elérkezettnek érezték az időt, kiadtak 5 dalt. vagyis 4 évig inkább vártak, érlelték a dalokat. Ezért volt lehetséges akkoriban, hogy minden kiadványra rádobtuk magunkat, mert tudtuk, csak jó lehet. Tartott ez kb. 1995-ig.
A "The Afterthought" instrumentalis dal megmutatja, hogyan is értelmezte a Morgoth a thrash metal egyik keményebb vonalát, hogyan is születik egy death metal történelem. Ezek a németek tudtak zenélni kérem, nem faltámasztani használták a gitárokat. És akkor máris elérkeztünk a "Selected Killing" dalhoz. Hangulatfestő felvezető, szikár, thrash-es riffelés, akár a Kreator a legszebb pillanataiban. A dal közepén egy akusztikus gitár által feljátszott hangulatterméssel teszik rá a pontot "i"-re. Tökéletes dal egy kezdődő stílus hajnalán.
The Eternal Fall 1990
1. Burnt Identity 03:52
2. Female Infanticide 03:14
3. White Gallery 04:07
4. Pits of Utumno 04:38
5. Eternal Sanctity 02:17
18:08
Resurrection Absurd 1989
1. Dictated Deliverance 03:07
2. Travel 05:09
3. The Afterthought 03:24
4. Selected Killing 06:38
5. Lies of Distrust 04:38
22:56
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése